Csemez András

Sajnos már 1954 vége óta veszek részt ebben az életnek nevezett folyamatban, melynek sok-sok összetevőjét még a mai napig sem sikerült megfejtenem. De ez nem is nagyon zavar, mert pont jókor lehettem itt, hiszen akkor indult a rock&roll időszámítás és én azóta is abban élem az életem. Persze vannak olyan pórias dolgok is, mint iskola (általános, közép), de ezekkel nem sokat foglalkoztunk. Inkább a Rolling Stones, meg a The Beatles.

Persze érettségi után azért továbbtanulni kellett, így szülői indíttatásra fogtechnikus tanuló lettem. Közben meg egyfolytában Black Sabbath, Led Zeppelin, Deep Purple. Attól függetlenül, hogy csak úgy belecsöppentem ebbe a szakmába egyre jobban megszerettem. Óriási dolognak tartom, hogy olyan osztálytársaim voltak, akik a mai napig is a szakma élvonalába tartoznak. Elsősorban Balogh Juditra, Forstner Ceciliára és Zakariás Gáborra gondolok, kikkel mindmáig nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Szóval 1975 óta vagyok fogtechnikus - legalábbis papíron - ami, ahogy egy kicsit belegondolok nem is olyan kevés idő.

76-tól két éves kötelezettségemet töltöttem egyenruhában, de ekkor már Pink Floyd, Fleetwood Mac, Rod Stewart a kedvencek. Három év a Fogtechnikai Vállalat kötelékében is, majd a nagy váltás időszaka jött el. 1981-ben máig sem értem, hogy történt, de bekerültem abba a maroknyi csapatba, akik kijutottak Svájcba, hogy először tanulhassák meg az akkor legkorszerűbb technológiát, mely aztán meghatározta az egész magyar fogtechnika jövőjét. Meg persze az én egész életemet is.

A korai évek után ebből az időből nőtt ki a ma már legendás Dentalcoop-os időszak. Ez 1985-ben indult, mikor megalakult az első svájci-magyar fogtechnikai vegyes vállalat, amely Teply Tamás irányításával mérföldkő lett a magyar szakmatörténetben. Neki köszönhetően több generáció tanulta meg az európai szintű munkavégzést, melynek hatása még a mai napig is érezteti hatását az ország szinte minden területén. És én még Lukács Tibor emlékét is őrzöm magamban, remélem, nem vagyok egyedül. Azokban az években minden évben kijutni Svájcba, igazán vonzó dolog volt, tanulni, dolgozni, világot látni, micsoda emlékek jutnak eszembe!

Meg persze a mai napig meglévő bakelit lemezek sokasága, melyek áthozatala a határon mindig kis izgalommal járt, nem lesz-e kereskedelmi mennyiségnek minősítve? Manfred Mann's Earth Band, The Steve Miller Band, The Alan Parsons Project, stb. Ma is hatalmas zenék! Arra az időre visszagondolva a sok munka jut eszembe, de mai fejjel gondolkodva nem volt baj, nagyon sokat tanultunk belőle, azóta is vissza-visszatérnek az azokhoz hasonló problémák, melyeket abból okulva könnyebben meg tudok oldani. A sok munkáról még az is eszembe jut, hogy a Pink Floyd 1988-as bécsi koncertjére a laborból indulva még eljutottunk, de amikor az AC/DC a Népstadionban koncertezett arra a munka miatt nem tudtam elmenni!

Lassan eljutok a 90-es évek elejére, amikor is elindult a QualiDent máig is tartó története. Nehéz, valóban nehéz elválás a Dentalcoop-tól, de egy új kihívás reményében mégis megtörtént, így már saját elképzelések szerinti folytatás. A sok munka, a sok munkával eltöltött idő itt is megtörtént, de szép lassan kialakultak a dolgok. Sokat segített a grunge zene térhódítása, Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden nélkül nem is tudom, mi lett volna?! Aztán szép lassan elkezdődtek a laboratóriumon kívüli szakmai tevékenységek is.

1993-ban mestervizsga, majd egyszer csak beszippantott a szakmai közélet. Nem egyik napról a másikra, hanem szinte észrevétlenül. Előadások, kurzusok, Ipartestület, Kamara, Iskola, újság, stb. Azóta folyamatosan dolgozom a Fogtechnikus Szakmai Ipartestület elnökségében, a Szakképző Iskola felkérésére részt veszek a vizsgáztatásban, a MOSZI Iskola céljainak elérésében próbálok közreműködni, illetve az Ipartestület lapjának, a dentál dialógusnak immár kilenc éve a főszerkesztőjeként tevékenykedek. E sok teendőt természetesen nem tudnám ellátni a U2, Bruce Springsteen és Eric Clapton munkásságának nyomon követése nélkül. A jövőt illetően nem sok kívánságom van, a legfontosabb a gyerekeim jövője, de ott nem látok gondot, hiszen legalább annyira szeretik a zenét, mint én, és ebből adódóan már nem lehet rossz az életük. Legalábbis nálam már bejött! ...

2012